A Desperate Fortune

jaj, süssétek meg, hát kétszer vagy háromszor is elpityeredtem, annyira meghatódtam dolgokon.

az elején kicsit untam a múltban játszódó szálat, ami igazából végig kicsit vontatott, de tulajdonképpen ez is segít megteremteni a 18. századi miliőt. a jelenben pedig néha kicsit sok az infódömping, de ez meg az aspergeres életérzéshez ad hozzá. szóval akár tökéletesnek is nevezhetném a könyvet, de biztos, hogy kell hozzá türelem az előbbi, és megértés vagy a spektrumon létezés az utóbbi miatt. azt hiszem. de az is lehet, hogy csak szeretném különleges hópihének érezni magam, amiért tudom, milyen átélni egy meltdownt.