Black Iris

leah stílusa egész egyszerűen elvarázsol, gyönyörűen fogalmazza meg a leghétköznapibb eseményeket és írja körül a legegyszerűbb lámpaoszlopot is, de ez a történet nem igazán jött át.

nagyon akartam szeretni, de egyrészt borzasztó lassú volt, másrészt túl keszekusza, harmadrészt pedig a főszereplő egy aljas geci. és nem is az a baj vele, hogy féreg, hanem hogy minek.
tökre megértem ezt a megkeseredett bosszúvágyat, és még azt sem mondom, hogy nincs létjogosultsága, mert igenis rohadjon meg az összes homofób tetű, de nemhogy az ő szintjükre alacsonyodik le ez az ostoba tyúk, hanem teljesen elmebeteg módon viselkedik.
az is lehet, hogy én nem vagyok elég nyitott, de szerintem ezt a könyvet nem bátor dolog volt megírni és kiadni, hanem szimplán hülyeség.

egy idő után már határozott hányingerem lett a sok versidézgetéstől. förtelmesen modoros.

(eredetileg három csillagot akartam adni rá a gyönyörű írás miatt, de hát szóval nem.)