Itt vagyok

ahahahha. hát nem. négy vagy öt fejezet után végül bedobtam a törölközőt. elviselhetetlenül ostoba a stílus, nem bírok én erre időt pazarolni.

felebaráti szeretetből azért bejelöltem pár gyöngyszemet a fordításból csemegének, hogy aszongya:
“mondom neked, hogy egy barát vagyok.”
“a hegy - az ő.” (és ezt ráadásul egy párbeszédbe sikerült belekomponálni. nagyon kínos. nagyon vicces.)
“minden érzése, minden emóciója...” (minden idegsejtem, minden neuronom felsikkantott.)

és akkor mindemellé még becsúszott egy “x idővel később” is, ami ugyebár vesszőparipám és idegrángást kapok, hogy műfordító ilyet leír, aztán meg még a szerkesztő is elegánsan elsiklik fölötte.

miért veszek ilyen könyveket a kezembe, paszmek?!