My Heart and Other Black Holes

“My body is an efficient happy-thought-killing machine.”

nemcsak a depresszió legmélyebb bugyrait mutatja be kiválóan a my heart and other black holes, hanem azt is, hogy tényleg milyen kevésen múlik, hogy az ember legalább megpróbáljon kikecmeregni belőle. mintha a saját életem egy-egy szakaszát olvastam volna.
ez a próbálkozás persze nem jelenti azt, hogy már soha többé nem lesz rosszabb.

a regény egyik legszimpatikusabb vonása nekem az volt, hogy mert kilépni a szokásos sztereotipikus keretek közül és berakott a jól megszokott szociális krumpli mellé egy, a depressziója előtt népszerű, társasági szereplőt is. a másik pedig az, hogy tényleg nagyon jól írja körül, milyen érzés valóban depressziósnak lenni, ami történetesen nem abban merül ki, hogy alkalomadtán szar napunk és emiatt rossz kedvünk van. szerintem még azoknak is jobban érthetővé teszi ezt az állapotot, akik sosem élték át.

a sztori végét viszont kissé elkapkodottnak, összecsapottnak éreztem, jó lett volna, ha legalább egy epilógusban foglalkozik a családi szállal. nyilván a kiszámíthatóságot sem ússzuk meg, de ezektől függetlenül nagyon erős és hiteles ez a történet.

akik a mai világban még mindig olyan begyöpösödött, lekezelő faszok, hogy szerintük ez nem betegség, hanem csak annyi, hogy “szedd már össze magad!”, azok inkább hagyják a fenébe ezt a könyvet, mert csak fölbosszantanák magukat rajta. mindenki másnak jó szívvel ajánlom.

“I've been thinking a lot about the energy of the universe. And if energy can't ever be created or destroyed, only transferred, what do you think happens to people's energy once they die?”