Perchance to Dream: Theatre Illuminata #2

erőltetett menetben letoltam az utolsó negyedet, de ez valami különösen ócska sztori volt. az első részt eléggé csíptem, jópofa volt az alapvetés, érdekes a történet és elfogadható a stílus. ez a második könyv viszont annyira zagyva és követhetetlen, hogy kénytelen vagyok azt feltételezni, a mélyen tisztelt írónő drogos mámorban dolgozott rajta. a vampire diaries utolsó duplakötetét idézte, ami hasonló ámokfutás volt énszerintem. félve állok neki a harmadik résznek, de most már befejezem a sorozatot, ha addig élek is.