Renegade

jobb volt a misztikumfaktora, mint az elsőnek, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt teljesen kiszámítható.
arra kellett rájönnöm, hogy ez a nő borzasztó rosszul ír, ráadásul az előző részhez képest még talán vissza is fejlődött. hát de komolyan, olyan az e/1-e, mintha valami buta szófosó ember fejébe kerültünk volna, aki állandóan neveket mormol magában. kár, hogy nem jelölgettem menetközben, de tényleg feltűnően sokszor fordult elő, hogy csak úgy egy névre gondol ez a szerencsétlen mila. létezik ember, aki tényleg így gondolkodik?! ehhez jött még a hasonlóan túltolt hármas ismételgetés, amit sosem fogok megérteni, hogy nem érzik a használói cikinek.
a folytatás nem olyan akciódús, mint az előző könyv, mégis sokkal érdekesebb volt. kár, hogy ilyen bosszantóan gyönge a stílus.