Replay

nem tökéletes, de nagyon jó.

ha a megjelenésének évét nézzük, nem meglepő, hogy finoman körüllengi egyfajta szocreál büdöskönyv* hangulat, de a nagy ritkán kissé unalmasan részletekbe vesző stílus ellenére is remekül járja körbe az időhurok témakörét. mindenképp mérföldekkel jobb annál a bénaságnál, amit nemrég próbáltam elolvasni és a címére sem emlékszem, de a kritikái között bukkantam rá a replay ajánlására. ebből kellett volna trilógiát készíteni! szívesen olvastam volna tovább.


*tudjátok, az a gyomorforgató dohos könyvszag, amivel nem tudom, ti hogy vagytok, de az én agyam elsősorban a szocializmusban kiadott rusnya könyvborítókkal kapcsolja össze és egyből dögunalmat föltételez. (mert ilyen felszínes vagyok, hogy a ronda borító csakis rossz könyvet takarhat.)