Under the Paw: Confessions of a Cat Man

mivel nagyon szeretem a @mysadcat tweeteket, ezért nagy reményekkel vágtam bele az under the pawba, de már a bevezetőnél éreztem, hogy bajok lesznek. tom cox frappáns száznegyveneket ír, de ez a terjengős, torgyáni körmondatokat megszégyenítő és kizárásos alapon szinonima szótárral a kézben megírt könyv szinte az olvashatatlan kategória. sokszor úgy értem egy-egy mondat végére, hogy az elejét már rég elfelejtettem, pedig egyelőre nem érzem, hogy cavintonra szorulnék. nyögvenyelős, darabos, minden ritmust nélkülöző stílus, unalmas és sokszor teljesen érdektelen részletekkel. bár ha jobban belegondolok, a legnagyobb baj az, hogy még az érdekes részletek is unalmasak voltak a tálalásnak köszönhetően.
imádom a macskákat és jó volt megismerni a tweetek mögött rejtőző the beart, shipley-t és ralphot, de arra nem számítottam, hogy mindezt olyan érzés lesz abszolválni, mintha egyszerre húznák az összes fogam.