Waking in Time

sokszor panaszkodom a trilógiákra, hogy minek erőltetik, ha nincs a sztoriban elég kraft, és éppen ezért az utóbbi időben sokkal szívesebben olvasok egynyári kalandokat, de a waking in time-nál pont a rövidre szabottsága a legnagyobb problémám, mert ha trilógia nem is, duológia simán kijött volna ebből a történetből, már csak azért is, mert IDŐUTAZÁS!!!

igen, hatalmas rajongója vagyok a témának és kábé bármit hajlandó vagyok megnézni, elolvasni, ha időutaznak benne, és mindehhez nagyon elnéző is tudok lenni a logikai bukfencekkel szemben is, mert én ilyen srác vagyok.

a waking in time szuper kis könyv, csak egyrészt túl rövid, másrészt a rövidsége miatt (gondolom én) sok minden fölött elsiklott az írója, harmadrészt pedig szüksége volna még egy kis szerkesztésre.
a párbeszédek néha nem túl életszerűek, a karakterek nagyon vázlatosak, maga az időutazás is elég in medias res lett bedobva és sajnos tátongó lyukakkal teli a logikája. utóbbiak közül néhányat kis fantáziával be lehet tömködni, és az itteni véleményekkel szemben én úgy érzékeltem, hogy a megoldásra is kaptunk magyarázatot, de kár érte, mert valamivel nagyobb erőbedobással szinte kiváló munka lehetett volna.

a hibái és hiányosságai ellenére baromi szórakoztató regény, kedves kis románccal, nosztalgikus múltba révedéssel és érdekfeszítően tálalt rejtéllyel. az egyetlen dolog, amit kissé furcsának találtam az a twilightra hajazó szexjelenet, vagyis annak hiánya. nem mintha különösebben hiányzott volna belőle, nem is erre volt kihegyezve a könyv, de ez az egymondatos lerendezés még így is meglepő volt.

a végén olvasható háttértörténet pedig, hogy miből is lett ez a cserebogár, tök érdekes.