World Without End

Felépítésében pontosan olyan, mint A katedrális, csak történetvezetésben rosszabb. Sokkal rosszabb. Olyan érzésem volt, mintha Follett szeme előtt az a cél lebegett volna, hogy az első résznél is hosszabb legyen a folytatás. Túl bő lére van eresztve, ezáltal teljesen érdektelenné válik, tulajdonképpen unalomba fullad. Fele ennyi oldalon talán izgalmasabb lett volna.
Nem csodálom, hogy az író félt nekiállni a második könyvnek. Valóban nehéz – s most már látható is, hogy képtelenség – utolérni A katedrális zsenialitását. Nem is vártam, hogy ugyanakkora élményt nyújtson, de azért ennél lényegesen többre számítottam. Kár érte.