Könyörtelenek

1981-ben jelent meg az egyik legismertebb svéd író, Jan Guillou Könyörtelenek című, magyarul csak most olvasható kötete. Félig önéletrajzi műről van szó, amelyben a szerző a Solbacka nevű bentlakásos iskolában a hatvanas évek első felében uralkodó és őt magát is ért durva bánásmódot mutatja be (igaz, annak igazságtartalmát később anyja, féltestvére, néhány tanára és iskolatársa is megkérdőjelezte). A történet főhőse – egyben narrátora – a tizennégy esztendős Erik Ponti, aki édesanyjával és nevelőapjával él Stockholmban. Első látásra átlagos középosztálybeli család az övék, de halk szavú, finom anyja egy brutális, szadista férfihoz ment hozzá, aki a legcsekélyebb csínyért is rendszeresen elveri Eriket. A sok zaklatás miatt Erik visszahúzódó és megközelíthetetlen, erőszakos és kiengesztelhetetlen. Rossz magaviselete miatt kicsapják a helyi iskolából, így kerül a vidéki bentlakásos iskolába. A regényben Stjärnsbergnek nevezett iskola egy patinás, évszázados falakkal és játékpályákkal körbevett intézmény, jó tanárokkal és kitűnő sportolási lehetőségekkel. Legalábbis ez a kép él az iskoláról, ám amint bekerül az intézmény falai közé, azt tapasztalja, hogy a valóság teljesen más. A diákközösséget a kíméletlen erőszak, a gyengébbek megalazásának kultusza uralja, tanáraik pedig - kiváltképp a testneveléstanárok - nem kevésbé kegyetlenek. Új barátjával, szobatársával, a genfi származású Pierre Tanguy-jal próbálják túlélni az iskolai megpróbáltatásokat, megérteni a gonosz természetét, és keresni a megoldást, miként úszhatják meg az erőszakot erőszak elkövetése nélkül... Az Erik és Pierre közötti levelek szövegével tarkított regényből 2003-ban film is készült, amelyet a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra is jelöltek.