Öltések közt az idő

hát ez valami bődületesen szar volt. hiába a gördülékeny fogalmazás, ez a könyv a túlírás magasiskolája az unalomig burjánzó jelzőkkel és az amúgy általában leleményesnek beállított főszereplő butaságaiból építkező konfliktusokkal. az alapsztori végülis nem lenne rossz, de ez a brutális szófosás fölemészti az embert, alig vártam, hogy a végére érjek és igazából fogalmam sincs, miért nem hagytam a fenébe az egészet.
talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a végeláthatatlan történetmesélésre és oldalakon átívelő monológokból álló párbeszédekre epilógussal sikerült pontot tenni, amire már a könyv elején nagy tételben mertem volna fogadni, hogy így lesz. csak arra nem számítottam, hogy a mélyen tisztelt írónő ebbe tömörítette a legunalmasabb momentumokat, (kicsit spoiler) a történelmi szereplők sorsának érdektelen ecsetelésével és a fiktív karakterek levegőben lógatásával, hanyag lerendezésével.

csak azért illetem két csillaggal, mert másfélre nincs lehetőség, egyet meg azért nem adok, mert az utolsó pár oldal (az epilógus előtt természetesen) nem volt olyan rossz.