What We Saw

nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de ez az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.

nem ástam bele magam annyira annak idején, de még így is a mai napig jól emlékszem a steubenville-i esetre, amin ez a történet alapul. emlékszem, mert még most is elönti az agyam a szar, ha eszembe jut, és újra és újra elöntötte miközben olvastam is. kevés undorítóbb dolog van az áldozathibáztatásnál, de az elkövető mentegetése biztos, hogy az.
egyrészt azért nagyon jó a what we saw, mert szinte fejezetenként törli képen az embert a kegyetlenség, rosszindulat és érzéketlenség még akkor is, ha ismerjük az eredeti sztorit. másrészt azért tetszett különösen, mert lényegében a mi szemszögünkből íródott. nem az áldozat áll a középpontban - róla szinte nem is tudunk semmit -, hanem csak valaki, aki hallott az eseményről és próbálja összerakni az igazságot.

szívszorító, fájdalmas és dühítő ez a könyv. ugyanakkor remek motivációt nyújt ahhoz, ha ne adj isten hasonló helyzetbe kerülnénk, akkor mi is merjünk helyesen cselekedni.
ráadásként pedig lenyűgöző a stílusa. kicsit elliot wake-re emlékeztetett, akiről talán már eleget áradoztam ahhoz, hogy ti is tudjátok mennyire gyönyörűen ír.